Érték vagy porfogó?
Van egy mondat, ami időről-időre felbukkan kézműves körökben és mindig rosszul esik:
„Szép-szép… de végül is csak egy porfogó.”
Elgondolkodtatott egy újabb ilyen kijelentés, amit néhány napja olvastam az egyik kézműves csoportban.
Mert valóban, ha egy tárgy pusztán tárgy, ha nincs kapcsolódás, ha nincs története, ha nem szólít meg, akkor könnyen válhat némává a térben.
De a művészet nem tárgy!
A művészet jelenlét!
Amikor belépünk egy térbe, ahol ott van egy festmény, az nem csupán dekoráció, hanem egy hangulatmező. Egy érzelmi horgony. Egy kérdés, amit nekünk tesz fel. Egy szín, ami emlékeztet arra, amit talán napközben elfelejtettünk.
A festmény úgy működik, mint egy belső tükör.
A klienseimmel és a tanulóimmal évek óta napi szinten tapasztalom, hogy a festményeim képesek felszínre hozni kimondatlan érzéseket. Segít megállni egy pillanatra, és ránézni arra, amit kerülünk. Vagy épp megtartani azt, amit erősíteni szeretnénk.
Az önismereti folyamatban a kép nem illusztráció, hanem kapu, nem díszlet, hanem dialógus.
Mi történik valójában?
Amikor valaki nap mint nap ránéz egy festményre, a tudattalanja dolgozik.
Asszociál.
Érez.
Kapcsol.
Felismer.
Egy elakadás nem mindig beszélgetésben oldódik, hanem van hogy egy szín által, vagy egy formán keresztül.
A művészet – ahogy azt például Carl Gustav Jung is hangsúlyozta – hidat képez a tudatos és a tudattalan között. A képek olyan rétegeket érintenek meg bennünk, amelyekhez a puszta racionalitás nem fér hozzá.
Ezért nem porfogó, hanem erőforrás!
Több, mint dekoráció.
Lehet dísz a lakásban.
Lehet ajándék.
Lehet egy tér karakterének meghatározó eleme.
Mindenképpen maradandó érték.
Miközben ránézel akar nap mint nap:
– emlékeztet arra, aki lenni szeretnél
– megtart egy nehéz időszakban
– erőt ad egy döntéshez
– vagy egyszerűen csak szépséget hoz a hétköznapjaidba.
Egy festmény nem használati tárgy, nem elhasználódik, hanem mélyül és egyre csak nő az értéke.
Minél tovább élünk vele, annál több rétegét mutatja meg.
Talán nem is az a kérdés, hogy porfogó-e, hanem az, hogy hagyjuk-e, hogy kapcsolatba lépjen velünk.
Mert ha igen, akkor a falon nem egy tárgy lóg, hanem egy élő emlékeztető arra, hogy van bennünk mélység, érzés, nyitottság a változásra, mozdulás.
Amikor egy alkotás ilyen módon válik társunkká a mindennapokban, akkor már nem a por számít rajta, hanem az a belső munka, amit csendben támogat.
Lehet, hogy kívülről nézve „csak egy kép”, de belülről nézve egy történet kezdete.
Szeretnéd megtapasztalni, hogy mit hoz ki belőled valamelyik alkotásom?
Nézd meg a festményeim egy részét ide kattintva!
Szeretettel várlak!
