Szégyelled, hogy Neked is van?

Pár napja egy Baba-mama klubban szakértőként vettem részt és tartottam művész-coaching foglalkozást. A téma, amit előzetesen kértek a résztvevők a szégyenérzet volt.

• Az egyik anyuka amiatt érzett szégyent, mert haragudott a kisfiára, aki nagyon keveset aludt és nem hagyta őt pihenni.
• Egy másik édesanya a nőiessége elvesztése miatt érzett így, ami az intimitás megélését a párkapcsolatában akadályozta.
• És volt olyan is, aki az anyagiak miatt szégyenkezett, mert ahelyett, hogy annyi pénzt keresne, mint a szülése előtt, most kénytelen a filléres GYES-ből megoldani a saját és gyermeke szükségleteit.

Nagyon jellemző az az érzés is, hogy a hivatásban való kiteljesedés helyett a szellemi leépülést érzik az anyukák a gyermekekkel otthon töltött évek alatt és emiatt szégyenkeznek.
Az ott tapasztalt mély traumák késztettek arra, hogy Veled is megosszam gondolataim, bízva abban, hogy számodra is legalább annyira lesz támogató, mint az ott jelen lévő Hölgyek számára volt.

Nézzük először is, hogy mi is az a szégyen?

A szégyen egy nagyon mélyen gyökerező, erőteljes érzés, melynek számtalan negatív hatása lehet a viselkedésedre és a mentális egészségedre. Olyan, mint egy ragadozó, mert leválasztja az embert a társairól, elszigeteli. Ugyanakkor tanítani is tud, változásod katalizátora lehet, rajtad múlik, hogy állsz hozzá!
A szégyenérzés kételkedést vált ki saját magaddal kapcsolatban, rombolja a biztonság és a magabiztosság érzetet. Forrása lehet az alacsony önértékelésnek és énképnek, a torzult testképnek, mindezek pedig akadályozhatják az összetartozás és az intimitás megélését.

Bűntudat vagy szégyen? Nem mindegy! De mi is a különbség?

A bűntudat a megfelelő hozzáállással és tenni akarással akár hasznos is lehet. Mindannyian kicsit önzőek vagyunk, és arra törekszünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. A bűntudatot csak pszichésen, szociálisan fejlett személyiség élheti át. Ha tudatában vagy annak, hogy valami olyat tettél, ami önmagad számára helytelen (vagy mások számára, ami miatt te is rosszul érzed magad), érdemes a következő, hasonló helyzetben olyan döntést hozni, ami nem vezet újra frusztrációhoz, önmarcangoláshoz és szomorúsághoz. Vagyis ez helyrehozható, kijavítható a jövőt illetően.

Amennyiben tehát hajlandó vagy fejlődni, átgondolni a történteket, ha szívből akarod és teszel is érte, legközelebb elkerülheted mindezt.

A szégyenérzet azonban, ha már akár éveken át fut egyfajta automatikus programként benned, akár hiedelemmé is válhat, ezáltal rettentő káros rád nézve. Ugyanis amíg a bűntudat esetében rálátsz magadra, és arra, amit tettél (azaz kívülállóként, objektíven is képes vagy elemezni a helyzetet), addig a szégyen esetében önmagad azonosítod a bűnöddel és ezáltal saját magadat ítéled el. Úgy gondolod, hogy a közösség számára elfogadhatatlan vagy. Nem rejti magában a helyrehozhatóság feloldozását, nem kijavítható. Ilyen gondolat jut pl. az eszedbe: „Nem érdemlem meg a szeretetet.”