Mi az élet értelme?

Pár napja egy ügyfelemmel beszélgettünk erről. Mély, tartalmas beszélgetés volt, ezért gondoltam ma behozom ide is.

Persze ahány ember, annyi féle válasz van erre a kérdésre.

Egy régi munkatársam, barátom, Lépes Marci, aki sajnos már nincs közöttünk eme földi létben, pl. ezt válaszolná: 42, mert Douglas Adams regénye a Galaxis útikalauz stopposoknak volt az egyik kedvence.

De térjünk vissza a mi beszélgetésünkre. Az ügyfelem, aki 40 elmúlt, amikor a gyermekét szülte, azt mondta, neki az élete értelme a kislánya. És megkérdezte tőlem, hogy ugye nekem is a fiaim jelentik ezt?

Kis habozás után rávágtam, persze, nekem is nagyon fontosak a gyermekeim és örülök, hogy vannak, hiszen nagyon vágytam rájuk, de nem érzem azt, hogy az én életem értelme csak ennyi lenne, hogy szültem három önálló személyiséggel rendelkező emberi lényt. Számomra ez természetes dolog, semmi különleges nincs benne.
Én ennél valami sokkal maradandóbbat gondolok az élet értelmének, valami olyan dolgot, amit sok száz vagy inkább sok ezer év múlva is a nevemhez fognak majd kötni, amikor már lehet, hogy egy leszármazottam sem fog élni.
Lehetnek ezek pl. a festményeim – nagyon bízom benne, hogy lesz közülük majd legalább egy ilyen.

Vagy akár a Színes Hangulatok kártyáim, amivel rengeteg ember életét segítem közvetetten jobbá tenni a kollégákon keresztül.

De lehet, hogy az általam kidolgozott művész-coaching módszer lesz ilyen, amivel majd több száz év múlva a segítő szakemberek fognak olyan hatékonyan segíteni a klienseiknek, ahogy most én teszem.

De az is lehet, hogy valami olyan dolog lesz, amiről most még álmodni sem merek.

Kíváncsi vagyok, hogy Te gondolkodtál már azon, hogy Neked mi az életed értelme? Köszönöm, ha megírod nekem.

És itt most a jelenben a feladatunk tudod mi?

A hangulat megragadása, átélése! Vagyis a jelenben lenni! Ez talán a legfontosabb!
De mielőtt ezt gyakorlatiasabb és praktikusabb oldalról is megvilágítanám, hoztam egy rövid részletet a Semmi című könyvből:

„Eskildsen tanár úr ugyanazzal a poénnal üdvözölt bennünket, mint minden évben: – Gyerekek, örüljetek a mai napnak! Iskola nélkül vakáció sem lenne. Nevettünk. Nem a poént találtuk viccesnek, hanem a tényt, hogy idén sem hagyta ki. Ebben a pillanatban állt fel Pierre Anthon. – Semminek sincs semmi értelme, ezt régóta tudom – közölte. – Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. Majd egész nyugodtan meghajolt, s összepakolta a cuccát, amit nem sokkal azelőtt vett ki a táskájából. Búcsúzóul közönyös képpel felénk biccentett, és kiment anélkül, hogy becsukta volna maga mögött az ajtót. Az ajtó elvigyorodott. Először láttam ilyet. Az ajtó nagy, nevető pofának tűnt, ami elnyelne, ha arra ragadtatnám magam, hogy kövessem Pierre Anthont.”

Ez a kezdő jelenete a dán író, Janne Teller fantasztikus regényének, melyben a 8. osztályos Pierre Anthon abbahagyja az iskolát, felül a szilvafa tetejére, és onnan dobálja, gúnyolja társait, akik még lenni akarnak valakik. A gyerekek elhatározzák, hogy bebizonyítják Pierre-nek, az életnek igenis van értelme.

Az OK! De mi is az értelme?

Már jó pár éve, évtizede arra tanítanak minket, és mi a gyermekeinket, bármi lehet belőlünk, amit csak akarunk. Rengeteg a választási lehetőségünk, legyen szó a tanulmányainkról vagy a munkaerőpiacra lépésről.

Ritka az, hogy valaki az első munkahelyéről menjen 30-40 évvel később nyugdíjba, mint ahogy pl. az én anyukám tette. Sokkal inkább a gyakori váltások a jellemzőek: a legtöbb fiatal munkavállaló 2-3 évnél tovább nem marad egy munkahelyen. Majd néhány évvel később újra vált, sokszor nemcsak munkahelyet, hanem munkakört, szakmát, hivatást is. Sokan már a húszas éveik közepén rájönnek, hogy nem is azt akarják csinálni, mint amit éppen csinálnak, és amit évekig tanultak. Sokan ekkor, vagy akár később, a 30-as vagy a 40-es éveikben belekezdenek egy teljesen új képzésbe, és pályát váltanak.

Én is ezt a csoportot erősítem, 42 voltam, amikor felmondtam és nem sokkal előbb, már 36 évesen mertem először felvállalni tágabb környezetemben is, hogy mit is akarok én valójában csinálni, mi az én nagy álmom.
Neked volt az életedben ilyen nagy változtatás, váltás, coming out? Ha igen, mikor és miben változtattál?

Na de ez az előbb ecsetelt helyzet felvet egy újabb problémát is: a bőség zavarát.
A rengeteg lehetőség között ugyanis nagyon könnyű elveszni. És sokszor valójában nem is az a kérdés, hogy Melyiket válasszam az ezernyi felkínált lehetőség közül?, hanem inkább az, hogy Melyik ezek közül az ÉN utam? Melyik az az út, életpálya, karrier, amelyik igazán az enyém?

Vagyis más szavakkal: Mi az én életcélom? Miért élek én ezen a Föld nevű bolygón? Mi az életem értelme?

Ez viszont így elég nagy falat, érdemes kicsit jobban belemenni és apróbb lépésekben haladva megtalálni rá a választ! Ebben is segít a megoldásfókusz és a művész-coaching!

És még egy ötlet! Ha önmagad helyett azokra koncentrálsz, akiket szolgálni akarsz, akkor egyrészt sokkal gyorsabban felfedezed a valódi céljaidat, másrészt sokkal tisztábban fogod látni, hogy Te milyen ember vagy, és mire vágysz valójában. Sőt jobban is fogod érezni magad!
Ezt tapasztalatból mondom! Mióta a táblázatok és számok világából kitörtem és emberekkel és a küldetésemmel foglalkozom, sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb vagyok!

Érdekel, hogy milyen kérdéseket tegyél fel magadnak, melyek megválaszolásával garantáltan közelebb kerülsz az életcélodhoz?

Kérj díjmentes konzultációt!

Takács Timi Női Mentor
Life-, művész-coach, Alkotóművész
www.alkotoanyu.hu
Kreatív és művészeti vezető, oktató

Vedd fel velem a kapcsolatot!

TELEFONSZÁMOM: 06305265774    EMAIL CÍMEM: info@alkotoanyu.hu    Lépj be a Facebook csoportomba is!

Kapcsolati form

Coaching kártyáimat ITT TUDOD MEGRENDELNI.

Ft